A magánháborúzástól
az igazságszolgáltatásig

 

Jog és igazságügy a középkorban

   
magánháború
Az igazságszolgáltatás legosibb formája az önítélkezés. A római civilizáció hanyatlása után térségünkben a peres ügyeket általában az érintettek maguk intézték el. Az egész középkor alatt a magánháború az igazságszolgáltatás elfogadott eszköze volt. Ez gyakran egész családok kihalásához vezetett, ami nem szolgálta az uralkodó réteg érdekeit. Ezért egyre gyakrabban felváltotta ezt az igazságszolgáltatás. A magánháború utolsó maradványa, a párbaj, a 20. századig fennmaradt.
per
A középkori igazságszolgáltatás megoszlott „alsófokú törvényszékre”, ahol pl. a lopást, becsületsértést, garázdaságot, stb. tárgyalták, valamint a „vésztörvényszékre”, ami a súlyos buncselekményekkel, mint pl. gyilkosság, boszorkányság, foglalkozott. A vésztörvényszék a „pallosjoggal” volt szoros kapcsolatban. Azzal a joggal, mely szerint a bunös tettéért halállal vezekel.
ítélet
A középkori igazságszolgáltatás alapjául a szóban átadott szokásjog szolgált. Csak a reneszánsz és a barokk idoben terjedt el, hogy a törvényeket írásban rögzíteni kell, és a földesurak, uralkodók megváltoztathatják oket. Mai szemszögbol nézve az akkori normák barbárnak, kegyetlennek tunnek. Gyakran a „szemet szemért, fogat fogért” elv alapján ítéltek. A tolvajokat megcsonkították, a rágalmazókat pellengérre állították, és nyilvánosan gúnyt uztek belolük.
 
köszönet & közremüködés

fénykép

vissza